Bienvenu sur www.francianyelv.hu   A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Bienvenu sur www.francianyelv.hu GSpeech

„SEBED A VILÁG”?
„TA BLESSURE EST CE MONDE ARDENT”?

Emlékeztető

Dr. Fűzfa Balázs „A 12 legszebb magyar vers”-projektjét követve közreadjuk a versek francia verzióját, rövid elemző megjegyzésekkel. A sorozat eddigi állomásai: 1. Petőfi Sándor: Szeptember végén (Koltó) – 2007. ősz, 2. Pilinszky János: Apokrif (Szombathely–Bozsok–Velem) – 2008. tavasz, 3. Arany János: Szondi két apródja (Szécsény–Drégelypalánk) – 2008. ősz, 4. Babits Mihály: Esti kérdés (Esztergom) – 2009. tavasz, 5. Radnóti Miklós: Levél a hitveshez (Abda–Pannonhalma) – 2009. ősz, 6. Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség (Szabadka–Újvidék) – 2010. tavasz, 7. Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet (Ajka–Veszprém–Iszkáz) – 2010. ősz. 8. Ady Endre: Kocsi-út az éjszakában (Nagykároly–Érmindszent–Nagyvárad) – 2011. tavasz. 9. Berzsenyi Dániel: A közelítő tél (Szombathely–Celldömölk–Egyházashetye) – 2011. ősz. 10. Vörösmarty Mihály: A vén cigány (Székesfehérvár–Kápolnásnyék) – 2012. tavasz…

A „Magyar-francia vers-sorozat” tizenegyedik darabja JÓZSEF Attila:


ESZMÉLET

1

Földtől eloldja az eget
a hajnal s tiszta, lágy szavára
a bogarak, a gyerekek
kipörögnek a napvilágra;
a levegőben semmi pára,
a csilló könnyűség lebeg!
Az éjjel rászálltak a fákra,
mint kis lepkék, a levelek.

2

Kék, piros, sárga, összekent
képeket láttam álmaimban
és úgy éreztem, ez a rend -
egy szálló porszem el nem hibbant.
Most homályként száll tagjaimban
álmom s a vas világ a rend.
Nappal hold kél bennem s ha kinn van
az éj - egy nap süt idebent.

3

Sovány vagyok, csak kenyeret
eszem néha, e léha, locska
lelkek közt ingyen keresek
bizonyosabbat, mint a kocka.
Nem dörgölődzik sült lapocka
számhoz s szívemhez kisgyerek -
ügyeskedhet, nem fog a macska
egyszerre kint s bent egeret.

4

Akár egy halom hasított fa,
hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált.
Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra.

5

A teherpályaudvaron
úgy lapultam a fa tövéhez,
mint egy darab csönd; szürke gyom
ért számhoz, nyers, különös-édes.
Holtan lestem az őrt, mit érez,
s a hallgatag vagónokon
árnyát, mely ráugrott a fényes,
harmatos szénre konokon.

6

Im itt a szenvedés belül,
ám ott kívül a magyarázat.
Sebed a világ - ég, hevül
s te lelkedet érzed, a lázat.
Rab vagy, amíg a szíved lázad -
úgy szabadulsz, ha kényedül
nem raksz magadnak olyan házat,
melybe háziúr települ.

7

Én fölnéztem az est alól
az egek fogaskerekére -
csilló véletlen szálaiból
törvényt szőtt a mult szövőszéke
és megint fölnéztem az égre
álmaim gőzei alól
s láttam, a törvény szövedéke
mindig fölfeslik valahol.

8

Fülelt a csend - egyet ütött.
Fölkereshetnéd ifjúságod;
nyirkos cementfalak között
képzelhetsz egy kis szabadságot -
gondoltam. S hát amint fölállok,
a csillagok, a Göncölök
úgy fénylenek fönt, mint a rácsok
a hallgatag cella fölött.

9

Hallottam sírni a vasat,
hallottam az esőt nevetni.
Láttam, hogy a mult meghasadt
s csak képzetet lehet feledni;
s hogy nem tudok mást, mint szeretni,
görnyedve terheim alatt -
minek is kell fegyvert veretni
belőled, arany öntudat!

10

Az meglett ember, akinek
szívében nincs se anyja, apja,
ki tudja, hogy az életet
halálra ráadásul kapja
s mint talált tárgyat visszaadja
bármikor - ezért őrzi meg,
ki nem istene és nem papja
se magának, sem senkinek.

11

Láttam a boldogságot én,
lágy volt, szőke és másfél mázsa.
Az udvar szigorú gyöpén
imbolygott göndör mosolygása.
Ledőlt a puha, langy tócsába,
hunyorgott, röffent még felém -
ma is látom, mily tétovázva
babrált pihéi közt a fény.

12

Vasútnál lakom. Erre sok
vonat jön-megy és el-elnézem,
hogy’ szállnak fényes ablakok
a lengedező szösz-sötétben.
Igy iramlanak örök éjben
kivilágított nappalok
s én állok minden fülke-fényben,
én könyöklök és hallgatok.

1933–1934 tele

ÉVEIL

1

Du sol, le ciel s'est écarté
et l'aube à la parole pure
fait rouler dans cette clarté
des essaims de progéniture ;
limpidité, l'air est sans brume,
y flotte la légèreté !
La nuit, des papillons feuillus
se sont sur les branches plantés.

2

J'ai rêvé quelques brouillons peints
en rouge, bleu, jaune abricot ;
j'y voyais l'Ordre même - et rien,
pas un grain n'y faisait défaut.
Ces images sombraient trop tôt –
mais malgré notre ordre d'airain,
de nuit, mon soleil brille en haut,
et ma lune, au jour, ne s'éteint.

3

Je suis bien maigre : un peu de pain,
voilà ma pitance ; entouré
d'âmes déchues, sans un rotin,
je cherche plus sûr que les dés.
Je ne jouis pas des baisers
ni d'un rôti ni d'un enfant –
nul chat ne saura attraper
la souris dehors et dedans.

4

Le monde où tout se superpose
est comme du bois entassé
dont les bûches, effets et causes,
se tiennent serrées et pressées,
les voici donc déterminées.
Du seul néant pousse la rose,
fleurira seul qui n'est pas né ;
tout ce qui est se décompose.


5

À la gare de marchandises
je me tapis au pied d'un arbre,
tel le silence ; une herbe grise
m'effleura, crudité douceâtre.
Je scrutais, figé en cadavre,
l'air du gardien dont l'ombre avide
vint des wagons muets s'abattre
sur le charbon encore humide.

6

À l'intérieur est la souffrance,
mais au-dehors est sa raison.
Ta blessure est ce monde ardent,
mais 1'áme en fièvre ta lésion.
Le rebelle resté en prison –
La liberté vient seulement
si tu te construis ta maison
sans propriétaire dedans.

7

Je regardai du fond du soir
les roues dentées du firmament
des fils scintillants du hasard
y fut tissée la loi du temps.
Du fond de mes rêves déments
je passai un nouveau regard
et vis que le dit tissu tend
á crever toujours quelque part.


8
Silence au guet - une heure tinte.
Rentre à tes débuts, rentre aux gris
murs moites en ciment qui suintent,
et t'imagine libre, ami

me dis-je. Et, me levant, je vis
qu'au ciel, au-dessus de ma tête,
les astres brillaient comme des grilles
sur quelque cellule muette.

9
J'ai entendu le fer pleurer
et entendu rire la pluie.
J'ai vu se fendre le passé ;
les seuls faux-semblants qu'on oublie ;
sous mes fardeaux lourds, je ne puis
rien entreprendre, sauf aimer –
ô pourquoi, conscience qui luis
dois-tu être en arme forgée ?

10
Est adulte seul celui qui
n'a dans le cœur aucun parent
et sait qu'il doit rendre sa vie,
à la mort simple supplément,
comme un objet trouvé se rend ;
celui qui jamais n'officie,
qui n'est le dieu ou révérend
ni de lui-même ni d'autrui.


11

Le grand bonheur, le bonheur doux
pesant deux quintaux, je l'ai vu.
Sur l'herbe austère de la cour
tanguait son sourire crépu.
Dans la flaque tiède étendu
il grogna vers moi, et le jour
caressait, hésitant, ses rudes
soies blondes – je le vois toujours.

12
C'est tout près des rails que j'habite,
près du va-et-vient permanent
des vitres de train comme en fuite
dans le vent nocturne, ondoyant.
Ils foncent éternellement
dans la nuit, jours qui se font suite –
Dans chacun des compartiments
c'est moi qui m'accoude et médite.

(TIMÁR György fordítása)

Forrás: TIMÁR György, Gouttes de Pluie. Poésie de XXe siècle. (20. századi magyar költészet) Bp., Fekete Sas, 2001, 91. További verziók: Jean ROUSSELOT (Bp., CorvinaPanorama, Vol. II.”, 1965, 23, és Bp., CorvinaArion 9”, 1976, 45. GYERGYAI Albert és André DALMAS (Paris, Pierre SeghersHommage à A. J.”, 1955. 49.) GARA László (Paris, „A. Jozsef, sa vie...”, 1958, 90. A fenti mottó így hangzik KARDOS Gábor fordításában: „Ta plaie, le monde – est toujours plus ardent” = Attila József. Le miroir de l’autre, Paris, La Différence – UNESCO, 1997, 79. Megjegyzés: A közölt fordítás alapja a nyomtatott forrás. Annak megfelelően néhol javítottuk az interneten található, olykor értelemzavaró elütéseket.

A vers Latinovits Zoltán előadásában:
{youtube width="560" height="420"}AZkJ0aPDKZk{/youtube}

Eszmélet-versmondás és konferencia: Balatonalmádi–Balatonszárszó, 2012. szeptember 28–30. A programból: pénteken 11.05–11.45 JORDÁN TAMÁS Kossuth-díjas színművész vezényletével mintegy 600 diák és érdeklődő együtt elmondja az Eszmélet című József Attila-verset Balatonalmádiban, a Szent Erzsébet ligetben (a Balaton-parton). (Esőhelyszín: A Györgyi Dénes Általános Iskola tornacsarnoka – Bajcsy-Zsilinszky út 30.)

A konferencia helyszínei: 28-án pénteken 15 órától Balatonalmádi, Városháza – Díszterem (Széchenyi sétány 1.) 29-én szombaton délelőtt 9 órától: Pannónia Kulturális Központ és Könyvtár, Balatonalmádi, Városháza tér 4. (Zöld terem), délután 15 órától Balatonszárszó, a József Attila Emlékház. Vasárnap délelőtt 9 órától: Balatonalmádi, Györgyi Dénes Általános Iskola – Bajcsy-Zsilinszky út 30.

A programot „követő” kötet zárja, abban kap helyet a francia adaptáció elemzése. Ezt egy következő alkalommal ismerhetik meg honlapunk látogatói.

Hozzászólás (Facebookkal)

Kezdő szinttől bármilyen típusú és szintű nyelvvizsgára, érettségire, üzleti és állásinterjúkra,...
Qui va encore nous faire croire que le livre est mort, tué par internet? Rassurez-vous, le livre...
Voil à une sortie quelque peu inédite p our clore cette saison musicale: l 'épreuve publique de...
Hat nagyszínpadi bemutatót tervez a 2018/2019-as évadban a Pécsi Nemzeti Színház (PNSZ), köztük...
Május 16-án Éric Fournier, Franciaország magyarországi nagykövete az Akadémiai Pálmarend lovagi...
Középiskolás és leendő egyetemista diákoknak hirdet felvételt a Mathias Corvinus Collegium (MCC)...
A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Francianyelv.hu felolvasó