Bienvenu sur www.francianyelv.hu   A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Bienvenu sur www.francianyelv.hu GSpeech


Mindig egy csöppnyi dekadens francia rokokó jut eszembe a krémlevesekről, ahogyan a Madame Pompadour-féle cicomadámák affektáló mozdulattal belemerítik apró ezüstkanalukat a vichyssoise nevű hideg póréhagyma-krémlevesbe, amikor már elpilledtek a sok udvari cselszövéstől, és ráuntak a patyalottiszta erőlevesre, a consomméra.


A cassoulet (ejtsd kásszulé) kedvelt francia babétel, melyből nem hiányozhat a kacsa-, liba-, vagy malachús, a zsír, a szalonna, a sült kolbász, valamint a hagyma, a sárgarépa és a burgonya, de a receptek – ahogy azt már a francia gasztro-patriótáinktól megszokhattuk – régiónkét igencsak változatosak. Az étel az elkészítéséhez használatos mázas cserépedényről, a cassole-ról kapta nevét.


Mesterdetektív legyen a talpán, aki válaszol arra a kérdésre, hogy miért nem ismerik Lyonban a lyoni kacsát?! Aki tudja, bátran írja meg, épülésünkre.


Mostanában sorozatban bosszankodtam, amikor egymást követték a tv-csatornákon a confit-receptek. Eme receptek jelenléte a magyar tudatban természetesen dícséretes és elősegítendő, de a legtöbb recept egy bizonyos pontnál abbamaradt. Először összeesküvésre gyanakodtam, valamilyen félelmetes receptnepper-hálózatra, amely félrevezeti a világot, hogy aztán nagy pénzekért vesztegesse az igazi konfitkészítési útmutatókat, aztán arra gondoltam, hogy beköszöntött a folytatásos receptek kora, új médiatalálmány, ahol az előkészületek után a jövő héten nézhetjük meg a folytatást. Addig pedig izgulhatunk, hogy sikerült-e a konfit vagy sem?


A canelé története hosszú, és hosszasan, több oldalon át olvasható is Paula Wolfert részletgazdag szakácskönyvében (The Slow Mediterranean Kitchen), de ez a könyv sajnos nem került a kezembe mielőtt Bordeaux-ban jártam volna. Amit nem is bánok, mert így a borvárosban ért a meglepetés: itt ettem az első canelét, s olyan hatást tett rám, hogy szinte kitörölte Haut-Médoc pazar vöröseinek az emlékét. Nem csoda: a borokra számítottam, a canelére nem.


Közismert tavaszi-nyári „gasztro gyógymód” közérzetünk javítására, hogy a nyár illatát nemcsak a nappaliba, de a konyhába is beengedjük. A franciák zöldségraguja, igazi nizzai bohémia, melynek nyár íze és egyben hangulata is van. Kissé polgárpukkasztóan hathat, hogy a nyárnak szerintem íze van, de a ratatouille megkóstolásának pillanatában azonnal megérti az ember, hogy az évszakokat is meg lehet kóstolni. Sőt, meg is kell!

A kovász hozzávalóit összekeverjük, és letakarva kelesztjük 1 órát, félidőben villával átkeverjük.

A nálunk gesztenyepüréként emlegetett francia desszertcsoda szülőhazájában a legmagasabb alpesi hegycsúcsról, a Mont Blanc-ról kapta nevét. Francia berkekben a tálalás művészetét a nálunk szokásostól eltérő módon művelik. A hegyként felpúpozott, kevés tejszínhab segédletével havas hegycsúcsot idéző ételköltemény az egyik legrégebbi francia klasszikus.

Sokan nem is gondolnák, de az igazi omlett elkészítése nem is olyan egyszerű feladat. Sokcsillagos francia, igazi haute cuisine éttermek jól bevált szokása, hogy az újoncoknak mindössze egy felvételi feladatuk van: rántottát készíteni, ahogy azt Escoffier a nagykönyvben megírta.

Nem tagadom, hogy vonzódom a bonyolultabb ételekhez, de most a józan életfelfogású, elfoglalt francia parasztasszonyok kedvencei közül válogattam. A rusztikus francia konyha neozsellér ágához három roppant szimpla sütemény tartozik: a far, a flan és a clafoutis.

Mindenkinek megvan a maga rémálma, nekem például az, hogy mogyoróvajas-banánpürés sült szendvicset eszem, aminek még a gondolata is elviselhetetlen számomra, mióta egyszer megkóstoltam, noha nagy kedvencem, Elvis Presley sokszor evett ilyet.

A flan nem más, mint a pudingok királynője. Azért mondom ilyen meggyőződéssel, hogy királynőről és nem királyról van szó, mert még tinédzser koromban franciatanárnőm egy kreált definícióval ütötte el a névelők nemére vonatkozó igen sok hezitálást okozó kérdéseim élét...

A bisztró a francia gasztronómiai élvezetek hétköznapi állomása, így a mindennapi élet fontos része. Általában szerény küllemű nem túl drága helyek, ahol egyszerű, szezonális és házias ételeket lehet fogyasztani még a tőlük keletebbről érkező turisták pánztárcájához is mérten. A LaCuisine.hu írása.

Nem kell úgy felfújni a sütés-főzést! Vannak ételek, amiket sec-perc elkészíthetünk.

A tarte Tatin [ejtsd: tárt táten], vagyis a Tatin kisasszonyok tortája, vékony ropogós tésztájú almatorta édes és ragacsos karamellel a tetején.

Que ce soit sur les bords de la Seine ou du Danube, voici une rentrée dont ne se plaindront pas...
Le 6 octobre: voilà une date qui n ´ évoquera probablement pas grand chose pour la majorité de nos...
Au lendemain de la Guerre, une célèbrité aurait, paraît-il, déclaré: ”J´aime tellement l´Allemagne...
Les mélomanes et amateurs d ´ opéras le savent bien: la turquerie fut un genre tr è s en vogue en...
Comme l ´ on sait, le Trois septembre marque l ´ anniversaire de la déclaration de guerre à l ´...
Pour terminer l´été en beauté et célébrer ensemble les premiers beaux jours de l´automne, rien de...
A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Francianyelv.hu felolvasó