Bienvenu sur www.francianyelv.hu   A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Bienvenu sur www.francianyelv.hu GSpeech

Marseille a legnagyobb kikötőváros és a második legnagyobb város Franciaországban. A dél-franciaországi Provence-ban, a Földközi-tenger partján fekszik, Provence-Alpes-Côte d'Azur régió, és Bouches-du-Rhône megye székhelye.

Terület: 240,62 km²
Népesség: 808 700 fő
Népsûrûsége: 3318 fő/km²
Régió: Provence-Alpes-Côte d'Azur
Megye: Bouches-du-Rhône

Marseille-nek virágzó ipara és rendkívül élénk kereskedelme van. Fontosabb iparai közé tartozik a szappangyártás, az olajkészítés, több őrlő malommal, cukorfinomítókkal, bõrgyárakkal rendelkezik. Ezenkívül vasöntés és vaskohók, réz- és más fémöntés, hajógyártás, és az ezzel összefüggõ különbözõ iparágak találhatók meg a városban, de a tésztagyártás, petróleumfinomítás, gyertyagyártás, likõr-, üveg-, tégla-, papír, vagy a zongoragyártás sem maradhat ki a felsoroltakból.

{nomultithumb}Marseille madártávlatból

A Földközi tenger legnagyobb kikötõvárosán, Marseille-en megy keresztül Franciaország kereskedelmi forgalma. A Szuezi csatorna-megnyitása után kibõvítették a kikötõit, mivel hirtelen megemelkedett a kereskedelmi forgalom.


Történelem

Kr. e. 600-ban a kis-ázsiai görögök alapították Marseillet, akkoriban Massalia néven. Évszázadokon keresztül virágzó városállam volt. A legenda szerint Protis kapitányt, a hellén hajósok vezetõjét férjéül választotta Gyptis, a helyi õslakos törzs királyának lánya. Massaliát phókiai görögök lakták, a nagyváros mai polgárait is phókiaiaknak, illetve phocéenseknek nevezik a franciák.

A város késõbb az etruszkok, a karthágóiak és a kelták fenyegetése miatt a rómaiakkal szövetkezett, ami fellendítette a kereskedelmet. Massalia lett a közvetítõ a római és a gall piac között. A város az akkoriban rendkívül erõs Karthágó legfõbb riválisa volt, amely folyamatosan Rómával harcolt. Kr. e. 300-ban elõbb a frankok, késõbb a szaracénok foglalták el Marseille-t, majd a nagy pestisjárvány tizedelte meg az itt élõket. A punok elleni csatározások során kereste a rómaiak szövetségét.

 

 
A rómaiak szívesen együttmûködtek, Kr. elõtt 125-ben még a Provincia romana alapjait is megvetették. Marseille azonban elvesztette függetlenségét Julius Caesar alatt, miután egy polgárháborúban rossz oldalra állt. A város a császár ellenségeit támogatta, ami a birodalom elsõ emberének nem tetszett, így serege hatalmas ostrom alá vette a várost, és le is igázta a 49 ütközet alatt. Büntetésül a helyieknek át kellett adniuk hajóikat és kincseiket a rómaiaknak. De a római hadvezér bosszúból a mai Arles-t tette meg székhelyül, illetve Fréjusban még modern hadikikötõt is építetett. Az uralom alatt Marseille rendkívül aláhanyatlott. A kereszténységet korán befogadták a lakosok, és innen terjedt el Dél-Galliában.

 

1347-ben Marseille kikötõjébõl indult a pestis, Európában nagy pusztítással járt. A keresztes hadjáratok idején a város ismét fellendülésnek indult. Kivívták az önállóságot is a településnek, amirõl akkor sem akartak lemondani, amikor 1481-ben nemcsak Marseille, hanem Provance is, a környék másik jelentõs városa is a francia királyok kezébe került. Még a Napkirály ellen is fellázadtak, aki, hogy a helyieket kordában tartsa felépítette a kikötõ bejáratánál elhelyezkedõ Szent Miklós-erõdöt. 1524-ben Bourbon connétable is megpróbálta ostromolni, de sikertelenül.

A 17. században itt alakult meg az Afrikai Társaság, ami a világkereskedelemben késõbb rendkívül erõssé váló Indiai Társaság elõdje volt. Marseille konzulokat is küldött Levantéba, valamint Marokkóba. A forradalmat lelkesen támogatták az ott élõ lakosok. Barbaroux vezetésével marseille-i önkéntesek a francia fõvárosba indultak, hogy hangot adjanak véleményüknek. Õk énekelték Rouget de Lisle lelkesítõ dalát, ami késõbb világhírt szerzett, ezért kapta a nemzeti himnusszá választott induló a Marseillaise nevet.

A 18. században sokan vesztették életüket a fekete halál miatt. 1793-ban Marseille a konvent uralma alá került. (1851. szeptember 20-án Kossuth Lajos, mint menekült ide érkezett.) A 19. században elkezdõdött az ipari fejlõdés, és a francia gyarmatosítás. Mindez fellendítette a tengeri kereskedelmet, és hozzájárult a kikötõváros gyors fejlõdéséhez. 1906-ban és 1922-ben Marseille-ben rendezték meg az elsõ, nagy sikerû francia gyarmati kiállításokat.

A második világháborúban is sok rosszat kapott a város, nemcsak a németek, de a szövetségiek is bombáztak nagy lendülettel. Az ellenállók 1944. augusztus 19-én úgy döntöttek, hogy nem várják meg a négy nappal korábban partra szállt szövetséges egységeiket. Így sokan önállóan megkezdték a küzdelmet a megszállókkal,a mi kilenc napig tartott. A francia, marokkói és algériai hadosztályok arra érkeztek meg, hogy Hitler követõi letették a fegyvert. 1962-ben több százezer elkeseredett algériai hazatelepülõ érkezett Marseille-be, ami a továbbiakban meghatározta a közhangulatot.

Nevezetességek

Marseille-nek sok csodálatos nevezetessége van a régmúltból. A kikötõvárosnak 27 hektár területû, téglalap alakú öble van. A rakpartjait még XII. és XIII. Lajos uralkodása idején építették 3,5 kilométer hosszúra. A múlt század derekáig ez volt Marseille egyetlen kikötõje. Késõbb kezdték el az északabbra található Joliette medence kialakítását. Manapság nemcsak luxusjachtok, de halászbárkák is egyaránt ringatóznak az öböl vízén.
A látvány lenyûgözõ, fõleg a Fort Saint-Nicolasból, vagyis a Szent Miklós-erõdbõl.
 
Az öböl bejáratát mindkét oldalról hatalmas épületegyüttes veszi körül, a Szent Miklós-erõd mellett a másik oldalon a Fort Saint-Jean, vagyis a Szent János-erõd. Nem messze az öböltõl található a városháza, a Cathédrale de la Major, és a Hotel de Ville, ahova hangulatos, szûk sikátorokon keresztül juthatunk el. Marseille püspöki székhely is. A régi katedrális jelentõs részét már lebontották, és helyére a 19. század második felében bizánci stílusú székesegyházat építettek fel.
{mosimage}
Marseille régi és új városrészekbõl áll. A két részt a Rue Cannebiere, Cours Belzunce, a Rue d'Aix és Boulevard des Dams választja el egymástól. Marseille régi városrészének utcái szûkek és kanyargósak, fõként a szegényebb emberek által lakott terület. A Rue de Rome, Cours Belzunce és a Rue d'Aix egy hosszú, egyenes utca, amelyet fákkal ültettek be. A gyönyörû Rue Cannebiere, a Rue Noailles és az Allée de Meilhan, Boulevard de la Madeleine Marseille legforgalmasabb utcái közé tartoznak. Az új városrészbenCarpaiagne, ami 646 méter és a Gardiole, ami 548 méter magasan fekszik.
{mosimage}

Marseille-ben igen kevés régi épület található, a régi templomai között is alig találunk valami érdekeset. Ezalól csak a Szent Viktor-kolostor a kivétel, mivel a kereszténységbõl való katakombák találhatóak benne. Marseille-ben sok templom található. Közülük az 1893-ban felszentelt neobizánci székesegyház a legérdekesebb. Belül gazdag díszítések tarkítják.

A templomot az egykor híres Notre-Dame de la GardeSzent Mihály Templom is Marseille-ben található, amely akár 4000 embert is képes befogadni. 1862 és 1870 között épült a Palais de Longchamps, a profán épületek közül a legszemreméltóbb. Espérandieu mûépítõ építtette, nemcsak mû- és természetrajzi gyûjteménnyel, de egy gyönyörû szökõkúttal is rendelkezik, ami a hatalmas kupolája alatt helyezkedik el.

A városházán kívül további érdekes épületek is vannak, mint a Puget szobraival és kariatidokkal díszített igazságügyi palota, vagy a börze, aminek egy görög templom volt a mintája építése során, és az Arc de Triomphe, David d'Angers és Ramey híres szobraival és basreliefjeivel díszítettek. A régi kikötõ bejáratának északi oldalán található a Fort Saint Jean, vele szemben van a Fort Nicolas, azután meg a citadella és pár ágyúüteg. A Prado a legjobb a sétahelyek közül, a mindössze 4 km-es út a Place Castellanet-ót a tengerrel köti össze, ahol a parton lévõ Chemin de la Corniche-hez juthatunk. Marseille környékén számtalan nyaraló található a Bastides és Cabanonsban.

A kikötõváros mellett néhány kisebb sziget terül el, mint a Pomegue, Ratonneau és a híres If vára, amit Dumas Monte Cristo grófja címû regényébõl is ismerhetünk, vagy a Château dálffel, amely például börtönül szolgált. Marseille-nek sok kulturális intézménye is van. Az élükön áll az Académie des sciences, a lettres et arts, illetve az orvos-gyógyszerész iskola, a jogi akadémia, felsõbb kereskedelmi iskola, zenekonzervatorium, mûvésziskola, hajós-, siketnéma-iskola.

Ezeken kívül megtalálható még a városban az École Belzunce, amely egy fontos egyházi kollégium, a nyilvános könyvtár, amely kb. 100000 kötettel rendelkezik, a csillagvizsgáló, a botanikus- és állatkert, a Borély-múzeum, amelyben érdekes régiségekkel találkozhatunk, a Természetrajzi Múzeum, a képgyûjtemény híres olasz mesterek mûveivel, és az orvosi, statisztikai, mezõgazdasági, mûipari és földrajzi társaság is. Marseille-ben még nagyon érdekesek a "calanques"-ok, amik sziklafallal körbevett tengeröblök, és a Unité d'Habitation, ami Le Corbusier tervei alapján épült fel.


Marseillaise

A Marseillaise a franciák világszerte ismert forradalmi és nemzeti himnuszuk induló neve. Onnan kapta elnevezését, hogy a marseille-i önkéntesek énekelték elõször, amikor Párizsba vonultak. 1792-ben Rouget de Lisle írta a himnusz eredeti szövegét Strassburgban, aki a forradalmi sereg mérnöktisztje volt. Késõbb aztán indulóvá formálódott, és azonnal elterjedt egész Franciaországban. A Marseillaise-t már több magyar is lefordította, mint Hajnóczy, Verseghy és Kralj. 1869-ben Verseghy fordítása jelent meg legelõször a Vasárnapi Újság 31. számában. A himnusz legszebb magyar fordítása Szász Károlytól származik.
 
A Marseillaise

1795. július 15-én nyilvánították hivatalosan nemzeti himnusszá a Marseillaise-t. A dal nagyon lelkesítõ, és rendkívül gyújtó hangulatú, mivel harci körülményekre született. Ma, a békésebb idõkben a vérszomjas, agresszív tartalma miatt sokszor alkalmatlannak találják, hogy nemzeti himnusz legyen. A Marseillaise szerzõje Rouget de L'isle, Claude-Joseph (1760 - 1836), nem tartozott a forradalmárok közé, sõt nem is értett egyet velük, ahogy a forradalmi hadsereg céljaival, tevékenységeivel sem. Ennek következtében börtönbe is zárták. 1836-ban szegényes körülmények között vesztette életét.

A Marseillaise kezdetben indulónak készült, így erõteljes, hatást gyakorló szövegû a dal. A tartalma összekapcsolódott a francia gloire és a nemzeti dicsõség fogalmával. A forradalmi hadsereg, illetve Napóleon gyõzelmei, a forradalmak és az ország sikerei és kudarcai együtt, a nemzet és a köztársaság elkötelezett híveivé teszi a franciákat. Mivel a francia vezetés monarchista volt, így nem tudta elfogadni a dal tartalmát, és nem többé nem volt állami himnusz. Viszont a baloldali, forradalmi munkásmozgalom saját dalának tartotta. Az Internacionálé megszületésével újra a franciák kedvelt állami himnuszává vált. Még más népek által is rendkívül kedvelt induló a Marseillaise.

Kereskedelem

Marseille kereskedelme a fekvése következtében rendkívül élénk. Az ország olajipari termelésének csaknem 30%-át adja, továbbá az erõs iparágai közé tartozik a vegyipar és a cukoripar, emellett a hajóépítõ és javítóipara is rendkívül jelentõs.

A város fekvése egyéb elõnyökkel is szolgál, így nemcsak a kereskedelmet, hanem a tranzito-forgalmat is elõmozdítja. Franciaország jelentõs forgalma Marseille-en megy keresztül, ami a Szuezi-csatorna megnyitása után még jobban megélénkült. A város kikötõit folyamatosan bõvítik. A régi kikötõrész, vagyis a Port Vieux 3494 méter hosszú rakodópartokkal, a Joliette pedig 3323 méter hosszú partokkal rendelkezik.

A Messageries Maritimes és a Fraissinet-társaság számos hajója található itt. A Lazaret- és Arenc-medence partjai 2439 méter hosszúak, a Gare maritime-medence partjai 2157 méter hosszúak, és a Bassin National partjai pedig 4020 méter hosszan terülnek el. A Bassins de radoub 1076 méter hosszú parttal a javításra váró hajók parkolóhelye, a Pharoi-medence, az északi és déli elõkikötõk, pedig 381 méter hosszú parttal rendelkeznek. Ezen kikötõk 1000, átlagosan 300 tonnás hajók befogadására képesek, így az erõsödõ forgalom következtében a megnagyobbításuk szükséges.

Marseille hatalmas kikötője

A tengeri kereskedelemben a behozatal legnagyobb részét a gabona teszi ki, fõképpen búza Oroszországból, Indiából, É-Amerikából, Törökországból. A nyerscukor Réunionról és Jávából érkezik, a kávé pedig Braziliából. A csípõs bors, a kakaó, az olajos magvak, az állatok, a dohány, a faggyú és a zsír, a tengeri só a kémiai ipar számára, a donga, az épület- és tüzifa, a kén, a kaucsuk, a fûszerek és festékfák, juh-, bárány- és egyéb állati bõrök, fõképpen a La Plata mellékérõl érkeznek.

A petróleum, a nyers pamut, a gyapjú, a vas- és ólomércek pedig Spanyolországból. A kiviteli kereskedelem legfontosabb cikkei az olajok, a szappan, a cukor, a gyertya, a liszt, a borok, a tészták, a tisztított kén és egyéb kémiai áruk, selyemszövetek. Marseille összeköttetésben áll a francia kikötõkön kívül Livornóval, Korzikával, Nápollyal. A fontosabb helyekre, mint a spanyol, algeriai, nyugatindiai és középamerikai kikötõkbe a Compagnie général transatlantique hajói, Ázsiába, Ausztráliába és a La Plata kikötõibe pedig a Messageries maritimes hajói közlekednek.


Gasztronómia

Bouillabaisse

A marseille-iek a bouillabaisse névre keresztelt halászlevükre a legbüszkébbek, amely szerintük a legfinomabb a földgolyón. Pontosabban a dél-francia konyha büszkesége a halból készült étel. A bouillabaisse-t "marseillei hallevesnek" nevezik, de korántsem az, mivel sûrûbb és tartalmasabb, mint a levesek. Lényege, hogy a gondosan összeválogatott tengeri halak sokaságának finomsága adja a pikáns íz együttesét, melyet a bouillabaisse nélkülözhetetlen fûszere, a sáfrány tesz még érdekesebbé. A magyar halászléhez lehetne némileg hasonlítani, mert annak is a belefõzött halak sokfélesége adja az ízének zamatát, és a paprika jellegzetes aromája teszi élvezetesen pikánssá. A bouillabaisse a föníciaiaktól származik. A sáfrány elmaradhatatlan kísérõje a marseille-i hallevesnek, csakúgy, mint az aioli, ami a marseille-i konyha fokhagymás krémje. Csak Provence-ban kaphatunk igazi bouillabaisse-t.

Bouillabaisse


Sport

Az 1899-ben alapított Olympique Marseille az egyik leghíresebb francia labdarúgó csapat, így a város büszkesége is. Székhelye a Stade Vélodrome.

Az 1993-ban a kontinens legjobbjának számított a gárda, mivel megnyerték a Bajnokok Ligáját. A csapat otthonában, az elképesztõ hangulatú Stade Vélodrome-ban ünnepelhették a gyõzelmüket (az 1998-as futball-világbajnokságra átépített létesítmény a város egyik jelképe). Minden derbin több mint hatvan ezren buzdítják a focista fiúkat. Sokszor voltak francia bajnokok és kupagyõztesek is.

A Vélodrome

 

Trois bonnes raisons de nous rendre à ce concert.
Több mint negyven francia közéleti személyiség írta alá azt a felhívást, amelyben a Pakisztánban...
Az album címe « Effet miroir », azaz Tüköreffektus. Klipek a kattintás után.
Egy 1990-es években játszódó kamaszkori fejlődésregény, Nicolas Mathieu Leurs enfants apres eux...
A 2015. november 13-i 130 áldozatot követelő párizsi merényletsorozat valamennyi kitervelőjével és...
A franciaországi zsidó szervezetek tanácsát (CRIF) megdöbbentette, hogy Emmanuel Macron államfő...
A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Francianyelv.hu felolvasó