Bienvenu sur www.francianyelv.hu   A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Bienvenu sur www.francianyelv.hu GSpeech

Marseille a legnagyobb kikötőváros és a második legnagyobb város Franciaországban. A dél-franciaországi Provence-ban, a Földközi-tenger partján fekszik, Provence-Alpes-Côte d'Azur régió, és Bouches-du-Rhône megye székhelye.

Terület: 240,62 km²
Népesség: 808 700 fő
Népsûrûsége: 3318 fő/km²
Régió: Provence-Alpes-Côte d'Azur
Megye: Bouches-du-Rhône

Marseille-nek virágzó ipara és rendkívül élénk kereskedelme van. Fontosabb iparai közé tartozik a szappangyártás, az olajkészítés, több őrlő malommal, cukorfinomítókkal, bõrgyárakkal rendelkezik. Ezenkívül vasöntés és vaskohók, réz- és más fémöntés, hajógyártás, és az ezzel összefüggõ különbözõ iparágak találhatók meg a városban, de a tésztagyártás, petróleumfinomítás, gyertyagyártás, likõr-, üveg-, tégla-, papír, vagy a zongoragyártás sem maradhat ki a felsoroltakból.

{nomultithumb}Marseille madártávlatból

A Földközi tenger legnagyobb kikötõvárosán, Marseille-en megy keresztül Franciaország kereskedelmi forgalma. A Szuezi csatorna-megnyitása után kibõvítették a kikötõit, mivel hirtelen megemelkedett a kereskedelmi forgalom.


Történelem

Kr. e. 600-ban a kis-ázsiai görögök alapították Marseillet, akkoriban Massalia néven. Évszázadokon keresztül virágzó városállam volt. A legenda szerint Protis kapitányt, a hellén hajósok vezetõjét férjéül választotta Gyptis, a helyi õslakos törzs királyának lánya. Massaliát phókiai görögök lakták, a nagyváros mai polgárait is phókiaiaknak, illetve phocéenseknek nevezik a franciák.

A város késõbb az etruszkok, a karthágóiak és a kelták fenyegetése miatt a rómaiakkal szövetkezett, ami fellendítette a kereskedelmet. Massalia lett a közvetítõ a római és a gall piac között. A város az akkoriban rendkívül erõs Karthágó legfõbb riválisa volt, amely folyamatosan Rómával harcolt. Kr. e. 300-ban elõbb a frankok, késõbb a szaracénok foglalták el Marseille-t, majd a nagy pestisjárvány tizedelte meg az itt élõket. A punok elleni csatározások során kereste a rómaiak szövetségét.

 

 
A rómaiak szívesen együttmûködtek, Kr. elõtt 125-ben még a Provincia romana alapjait is megvetették. Marseille azonban elvesztette függetlenségét Julius Caesar alatt, miután egy polgárháborúban rossz oldalra állt. A város a császár ellenségeit támogatta, ami a birodalom elsõ emberének nem tetszett, így serege hatalmas ostrom alá vette a várost, és le is igázta a 49 ütközet alatt. Büntetésül a helyieknek át kellett adniuk hajóikat és kincseiket a rómaiaknak. De a római hadvezér bosszúból a mai Arles-t tette meg székhelyül, illetve Fréjusban még modern hadikikötõt is építetett. Az uralom alatt Marseille rendkívül aláhanyatlott. A kereszténységet korán befogadták a lakosok, és innen terjedt el Dél-Galliában.

 

1347-ben Marseille kikötõjébõl indult a pestis, Európában nagy pusztítással járt. A keresztes hadjáratok idején a város ismét fellendülésnek indult. Kivívták az önállóságot is a településnek, amirõl akkor sem akartak lemondani, amikor 1481-ben nemcsak Marseille, hanem Provance is, a környék másik jelentõs városa is a francia királyok kezébe került. Még a Napkirály ellen is fellázadtak, aki, hogy a helyieket kordában tartsa felépítette a kikötõ bejáratánál elhelyezkedõ Szent Miklós-erõdöt. 1524-ben Bourbon connétable is megpróbálta ostromolni, de sikertelenül.

A 17. században itt alakult meg az Afrikai Társaság, ami a világkereskedelemben késõbb rendkívül erõssé váló Indiai Társaság elõdje volt. Marseille konzulokat is küldött Levantéba, valamint Marokkóba. A forradalmat lelkesen támogatták az ott élõ lakosok. Barbaroux vezetésével marseille-i önkéntesek a francia fõvárosba indultak, hogy hangot adjanak véleményüknek. Õk énekelték Rouget de Lisle lelkesítõ dalát, ami késõbb világhírt szerzett, ezért kapta a nemzeti himnusszá választott induló a Marseillaise nevet.

A 18. században sokan vesztették életüket a fekete halál miatt. 1793-ban Marseille a konvent uralma alá került. (1851. szeptember 20-án Kossuth Lajos, mint menekült ide érkezett.) A 19. században elkezdõdött az ipari fejlõdés, és a francia gyarmatosítás. Mindez fellendítette a tengeri kereskedelmet, és hozzájárult a kikötõváros gyors fejlõdéséhez. 1906-ban és 1922-ben Marseille-ben rendezték meg az elsõ, nagy sikerû francia gyarmati kiállításokat.

A második világháborúban is sok rosszat kapott a város, nemcsak a németek, de a szövetségiek is bombáztak nagy lendülettel. Az ellenállók 1944. augusztus 19-én úgy döntöttek, hogy nem várják meg a négy nappal korábban partra szállt szövetséges egységeiket. Így sokan önállóan megkezdték a küzdelmet a megszállókkal,a mi kilenc napig tartott. A francia, marokkói és algériai hadosztályok arra érkeztek meg, hogy Hitler követõi letették a fegyvert. 1962-ben több százezer elkeseredett algériai hazatelepülõ érkezett Marseille-be, ami a továbbiakban meghatározta a közhangulatot.

Nevezetességek

Marseille-nek sok csodálatos nevezetessége van a régmúltból. A kikötõvárosnak 27 hektár területû, téglalap alakú öble van. A rakpartjait még XII. és XIII. Lajos uralkodása idején építették 3,5 kilométer hosszúra. A múlt század derekáig ez volt Marseille egyetlen kikötõje. Késõbb kezdték el az északabbra található Joliette medence kialakítását. Manapság nemcsak luxusjachtok, de halászbárkák is egyaránt ringatóznak az öböl vízén.
A látvány lenyûgözõ, fõleg a Fort Saint-Nicolasból, vagyis a Szent Miklós-erõdbõl.
 
Az öböl bejáratát mindkét oldalról hatalmas épületegyüttes veszi körül, a Szent Miklós-erõd mellett a másik oldalon a Fort Saint-Jean, vagyis a Szent János-erõd. Nem messze az öböltõl található a városháza, a Cathédrale de la Major, és a Hotel de Ville, ahova hangulatos, szûk sikátorokon keresztül juthatunk el. Marseille püspöki székhely is. A régi katedrális jelentõs részét már lebontották, és helyére a 19. század második felében bizánci stílusú székesegyházat építettek fel.
{mosimage}
Marseille régi és új városrészekbõl áll. A két részt a Rue Cannebiere, Cours Belzunce, a Rue d'Aix és Boulevard des Dams választja el egymástól. Marseille régi városrészének utcái szûkek és kanyargósak, fõként a szegényebb emberek által lakott terület. A Rue de Rome, Cours Belzunce és a Rue d'Aix egy hosszú, egyenes utca, amelyet fákkal ültettek be. A gyönyörû Rue Cannebiere, a Rue Noailles és az Allée de Meilhan, Boulevard de la Madeleine Marseille legforgalmasabb utcái közé tartoznak. Az új városrészbenCarpaiagne, ami 646 méter és a Gardiole, ami 548 méter magasan fekszik.
{mosimage}

Marseille-ben igen kevés régi épület található, a régi templomai között is alig találunk valami érdekeset. Ezalól csak a Szent Viktor-kolostor a kivétel, mivel a kereszténységbõl való katakombák találhatóak benne. Marseille-ben sok templom található. Közülük az 1893-ban felszentelt neobizánci székesegyház a legérdekesebb. Belül gazdag díszítések tarkítják.

A templomot az egykor híres Notre-Dame de la GardeSzent Mihály Templom is Marseille-ben található, amely akár 4000 embert is képes befogadni. 1862 és 1870 között épült a Palais de Longchamps, a profán épületek közül a legszemreméltóbb. Espérandieu mûépítõ építtette, nemcsak mû- és természetrajzi gyûjteménnyel, de egy gyönyörû szökõkúttal is rendelkezik, ami a hatalmas kupolája alatt helyezkedik el.

A városházán kívül további érdekes épületek is vannak, mint a Puget szobraival és kariatidokkal díszített igazságügyi palota, vagy a börze, aminek egy görög templom volt a mintája építése során, és az Arc de Triomphe, David d'Angers és Ramey híres szobraival és basreliefjeivel díszítettek. A régi kikötõ bejáratának északi oldalán található a Fort Saint Jean, vele szemben van a Fort Nicolas, azután meg a citadella és pár ágyúüteg. A Prado a legjobb a sétahelyek közül, a mindössze 4 km-es út a Place Castellanet-ót a tengerrel köti össze, ahol a parton lévõ Chemin de la Corniche-hez juthatunk. Marseille környékén számtalan nyaraló található a Bastides és Cabanonsban.

A kikötõváros mellett néhány kisebb sziget terül el, mint a Pomegue, Ratonneau és a híres If vára, amit Dumas Monte Cristo grófja címû regényébõl is ismerhetünk, vagy a Château dálffel, amely például börtönül szolgált. Marseille-nek sok kulturális intézménye is van. Az élükön áll az Académie des sciences, a lettres et arts, illetve az orvos-gyógyszerész iskola, a jogi akadémia, felsõbb kereskedelmi iskola, zenekonzervatorium, mûvésziskola, hajós-, siketnéma-iskola.

Ezeken kívül megtalálható még a városban az École Belzunce, amely egy fontos egyházi kollégium, a nyilvános könyvtár, amely kb. 100000 kötettel rendelkezik, a csillagvizsgáló, a botanikus- és állatkert, a Borély-múzeum, amelyben érdekes régiségekkel találkozhatunk, a Természetrajzi Múzeum, a képgyûjtemény híres olasz mesterek mûveivel, és az orvosi, statisztikai, mezõgazdasági, mûipari és földrajzi társaság is. Marseille-ben még nagyon érdekesek a "calanques"-ok, amik sziklafallal körbevett tengeröblök, és a Unité d'Habitation, ami Le Corbusier tervei alapján épült fel.


Marseillaise

A Marseillaise a franciák világszerte ismert forradalmi és nemzeti himnuszuk induló neve. Onnan kapta elnevezését, hogy a marseille-i önkéntesek énekelték elõször, amikor Párizsba vonultak. 1792-ben Rouget de Lisle írta a himnusz eredeti szövegét Strassburgban, aki a forradalmi sereg mérnöktisztje volt. Késõbb aztán indulóvá formálódott, és azonnal elterjedt egész Franciaországban. A Marseillaise-t már több magyar is lefordította, mint Hajnóczy, Verseghy és Kralj. 1869-ben Verseghy fordítása jelent meg legelõször a Vasárnapi Újság 31. számában. A himnusz legszebb magyar fordítása Szász Károlytól származik.
 
A Marseillaise

1795. július 15-én nyilvánították hivatalosan nemzeti himnusszá a Marseillaise-t. A dal nagyon lelkesítõ, és rendkívül gyújtó hangulatú, mivel harci körülményekre született. Ma, a békésebb idõkben a vérszomjas, agresszív tartalma miatt sokszor alkalmatlannak találják, hogy nemzeti himnusz legyen. A Marseillaise szerzõje Rouget de L'isle, Claude-Joseph (1760 - 1836), nem tartozott a forradalmárok közé, sõt nem is értett egyet velük, ahogy a forradalmi hadsereg céljaival, tevékenységeivel sem. Ennek következtében börtönbe is zárták. 1836-ban szegényes körülmények között vesztette életét.

A Marseillaise kezdetben indulónak készült, így erõteljes, hatást gyakorló szövegû a dal. A tartalma összekapcsolódott a francia gloire és a nemzeti dicsõség fogalmával. A forradalmi hadsereg, illetve Napóleon gyõzelmei, a forradalmak és az ország sikerei és kudarcai együtt, a nemzet és a köztársaság elkötelezett híveivé teszi a franciákat. Mivel a francia vezetés monarchista volt, így nem tudta elfogadni a dal tartalmát, és nem többé nem volt állami himnusz. Viszont a baloldali, forradalmi munkásmozgalom saját dalának tartotta. Az Internacionálé megszületésével újra a franciák kedvelt állami himnuszává vált. Még más népek által is rendkívül kedvelt induló a Marseillaise.

Kereskedelem

Marseille kereskedelme a fekvése következtében rendkívül élénk. Az ország olajipari termelésének csaknem 30%-át adja, továbbá az erõs iparágai közé tartozik a vegyipar és a cukoripar, emellett a hajóépítõ és javítóipara is rendkívül jelentõs.

A város fekvése egyéb elõnyökkel is szolgál, így nemcsak a kereskedelmet, hanem a tranzito-forgalmat is elõmozdítja. Franciaország jelentõs forgalma Marseille-en megy keresztül, ami a Szuezi-csatorna megnyitása után még jobban megélénkült. A város kikötõit folyamatosan bõvítik. A régi kikötõrész, vagyis a Port Vieux 3494 méter hosszú rakodópartokkal, a Joliette pedig 3323 méter hosszú partokkal rendelkezik.

A Messageries Maritimes és a Fraissinet-társaság számos hajója található itt. A Lazaret- és Arenc-medence partjai 2439 méter hosszúak, a Gare maritime-medence partjai 2157 méter hosszúak, és a Bassin National partjai pedig 4020 méter hosszan terülnek el. A Bassins de radoub 1076 méter hosszú parttal a javításra váró hajók parkolóhelye, a Pharoi-medence, az északi és déli elõkikötõk, pedig 381 méter hosszú parttal rendelkeznek. Ezen kikötõk 1000, átlagosan 300 tonnás hajók befogadására képesek, így az erõsödõ forgalom következtében a megnagyobbításuk szükséges.

Marseille hatalmas kikötője

A tengeri kereskedelemben a behozatal legnagyobb részét a gabona teszi ki, fõképpen búza Oroszországból, Indiából, É-Amerikából, Törökországból. A nyerscukor Réunionról és Jávából érkezik, a kávé pedig Braziliából. A csípõs bors, a kakaó, az olajos magvak, az állatok, a dohány, a faggyú és a zsír, a tengeri só a kémiai ipar számára, a donga, az épület- és tüzifa, a kén, a kaucsuk, a fûszerek és festékfák, juh-, bárány- és egyéb állati bõrök, fõképpen a La Plata mellékérõl érkeznek.

A petróleum, a nyers pamut, a gyapjú, a vas- és ólomércek pedig Spanyolországból. A kiviteli kereskedelem legfontosabb cikkei az olajok, a szappan, a cukor, a gyertya, a liszt, a borok, a tészták, a tisztított kén és egyéb kémiai áruk, selyemszövetek. Marseille összeköttetésben áll a francia kikötõkön kívül Livornóval, Korzikával, Nápollyal. A fontosabb helyekre, mint a spanyol, algeriai, nyugatindiai és középamerikai kikötõkbe a Compagnie général transatlantique hajói, Ázsiába, Ausztráliába és a La Plata kikötõibe pedig a Messageries maritimes hajói közlekednek.


Gasztronómia

Bouillabaisse

A marseille-iek a bouillabaisse névre keresztelt halászlevükre a legbüszkébbek, amely szerintük a legfinomabb a földgolyón. Pontosabban a dél-francia konyha büszkesége a halból készült étel. A bouillabaisse-t "marseillei hallevesnek" nevezik, de korántsem az, mivel sûrûbb és tartalmasabb, mint a levesek. Lényege, hogy a gondosan összeválogatott tengeri halak sokaságának finomsága adja a pikáns íz együttesét, melyet a bouillabaisse nélkülözhetetlen fûszere, a sáfrány tesz még érdekesebbé. A magyar halászléhez lehetne némileg hasonlítani, mert annak is a belefõzött halak sokfélesége adja az ízének zamatát, és a paprika jellegzetes aromája teszi élvezetesen pikánssá. A bouillabaisse a föníciaiaktól származik. A sáfrány elmaradhatatlan kísérõje a marseille-i hallevesnek, csakúgy, mint az aioli, ami a marseille-i konyha fokhagymás krémje. Csak Provence-ban kaphatunk igazi bouillabaisse-t.

Bouillabaisse


Sport

Az 1899-ben alapított Olympique Marseille az egyik leghíresebb francia labdarúgó csapat, így a város büszkesége is. Székhelye a Stade Vélodrome.

Az 1993-ban a kontinens legjobbjának számított a gárda, mivel megnyerték a Bajnokok Ligáját. A csapat otthonában, az elképesztõ hangulatú Stade Vélodrome-ban ünnepelhették a gyõzelmüket (az 1998-as futball-világbajnokságra átépített létesítmény a város egyik jelképe). Minden derbin több mint hatvan ezren buzdítják a focista fiúkat. Sokszor voltak francia bajnokok és kupagyõztesek is.

A Vélodrome

 

Hozzászólás (Facebookkal)

Ismert bűnözőt szöktettek meg helikopterrel egy francia börtönből – közölte az AFP hírügynökség a...
„Franciaország magyarországi nagykövete támogatja Orbán Viktort" címmel jelent meg a Mediapart...
Többek között homoszexuális, transzvesztita fekete táncosokkal mulatott a Zene Ünnepén Emmanuel...
C'est voté. Le Parlement hongrois rend l'aide aux migrants passible de poursuites pénales. Et de...
Kezdő szinttől bármilyen típusú és szintű nyelvvizsgára, érettségire, üzleti és állásinterjúkra,...
Qui va encore nous faire croire que le livre est mort, tué par internet? Rassurez-vous, le livre...
A kijelölt francia nyelvű szöveg felolvasásához kattints a hangszóróra! Francianyelv.hu felolvasó